Kukorelly Endre TündérVölgy című könyve az író legnagyobb vállalkozása. Nemcsak abban az értelemben, hogy kilenc évig írta; szintézis jellegű alkotás. Érvényesülnek benne Kukorelly írásmódjának legfőbb erényei: a nyelvi pontosság és szigorúság, irónia és gyöngéd humor, az emlékezet működésének állandó felülvizsgálata, a lírai hangoltság, az elbeszélői Én oszcilláló mozgása múlt és jelen között. A regény tematikusan az apa alakja köré szerveződik, ezáltal felöleli az elmúlt fél évszázad történéseit. Metaforikusan szólva: a beszélő mintegy az apa hallgatását próbálja megérteni, aki horthysta katonatisztként megjárta a Don-kanyart, megsebesült, később, a kommunista diktatúrában banktisztviselőként „másodosztályú élet”-re kényszerült. A család deklasszálódását és saját helyzetét néma beletörődéssel elviselő apa mindvégig hallgat a múltjáról: a regény melankolikus nyomozása ennek a lehetséges okait és történéseit rekonstruálja. Minden fejezete az emlékezet próbája: kísérlet arra, hogy mítoszok és ráfogások nélkül férjen hozzá az élet legszemélyesebb tapasztalataihoz.