Leírás

Egy-egy folyóiratszámot csak látszólag a szerkesztő állít össze. Inkább az a szerepe, hogy a fülét rátapassza a korszak szívére, amiben él. S amit ott érzékel, azt igyekezzen belesűríteni a keretbe, ami a Gutenberg galaxis vége felé még rendelkezésére áll. S, hogy ez sikerüljön neki, ahhoz még jókora szerencsére is szüksége van, bár lehet, hogy a szerencsét is „valaki” irányítja. E számnak eredetileg más lett volna a tematikája. (Trianon. Az emlékév okán, de a Covid ezt a megosztó – különösen zsidó szempontból megosztó – emlékezést elsöpörte. Arrébb tesszük csillapodottabb időkre.) A holokauszt háromnegyed évszázada esett meg, alig van már túlélője. Ezért a huszadik századi apokalipszis most új dimenzióit mutatja. Vagy inkább korszakhű kifejezéssel: mutációit. Hogyan él, hat „terjed” (mint a vírus) az apokalipszis utóhatása harmad és negyed generációkban? S mégpedig – ez határozottan új elem a holokauszt recepcióban – hogy ezúttal nem csak az áldozatok túlélői szólalnak meg, hanem az elkövetők leszármazottai is? Szerzők: Bakó Endre Gergely Ágnes Györe Balázs Haklik Norbert Haraszti György Huszár Ágnes Kovács M. Mária Krúdy Gyula Kuroli László Nagy András Péntek Orsolya Vári Attila Vasas Tamás Vasvári O. Louise Cziegler István Czifra György Péter