Az e kötetben közölt az 1906 és 1917 közötti időszakból datálódó félszáz, Molnár Ferenchez írott levél korábban nem jelent meg nyomtatásban. Íróik elsősorban a kor jeles irodalmi és színházi személyiségei, többek között Heltai Jenő, Ábrányi Emil, Ambrus Zoltán, Alfred Polgar, Jób Dániel, Mészáros Gizi, Petráss Sári, Vízvári Mariska. A levelek másik része családi jellegű, íróik Molnár Ferenc húga és sógora, valamint elvált felesége, Vészi Margit. Akad köztük hivatalos és rajongói levél is. Tartalmuk és terjedelmük igen eltérő, lényeges vegyül lényegtelennel, az életmű szempontjából jelentős a banálisan hétköznapival. Korfestő pillanatfelvételek minden idők legsikeresebb magyar drámaírójának életéből, s az avatott Molnár-kutató számára is teljesebbé teszik az író és műve mozaikját. „* Szerző: Nótári Tamás

Műfaj: Tanulmánykötet

Kiadó: Lectum Kiadó*1*1850*Könyvek*https://marvin.bline.hu/product_images/930/B1232158.JPG*2014.04.04.
65052*Budapest A Critical Guide*1*0** Szerző: Török András

Műfaj: Útikönyv

Kiadó: Park*1*4900*Könyvek*https://s02.static.libri.hu/cover/91/4/703539_5.jpg*2014.03.25.
65026*Újlipócia *1*0*Újlipótváros földje az ősidők óta lakott.Lassan száz éve.Azelőtt területét malmok, fatelepek, raktárak borították, azoknak előtte meg homok pergett itt csupán.De aztán megtelepedett és remek lakhelyre lelt itt az ember is. Köszönhető ez a jó természeti adottságoknak, kedvező éghajlati viszonyoknak, a víz közelségének, a kemény, de gondosan trágyázott talajnak.A növényzet dús és változatos, az állatvilág fajokban gazdag. Itt még nagy számban föllelhetők bennszülött őslakók, akik öreg korukban is abban a lakásban, házban, utcában élnek, amelyben születtek.A bennszülöttektől, de a telepesektől sem kell tartani, az újlipóciánerek többsége – bár kicsit nehezen idomítható – alapjában véve szelíd, barátságos, vendégszerető. Igaz, ha élőhelyét veszély fenyegeti, tud kemény is lenni és harcias.Erről a változatos vidékről, ezekről a sokat próbált emberekről, az itt lévő érdekes házakról, zegzugos utcákról, tágas terekről szól ez a kis képeskönyv.* Szerző: Bächer Iván – Teknős Miklós

Műfaj:

Kiadó: *12*3300*Könyvek*https://marvin.bline.hu/product_images/603/B1245925.JPG*2014.03.19.
64949*Zsidó közmondások*1*0*Még nem volt zsidó a földön, már voltak zsidó közmondások. Isten elméjéből pattantak ki. Később, amikor a zsidók elméjéből is kipattant Isten, alkut kötöttek egymással: Ahogy a közmondás tanítja: Amíg nem alkudtál vele, nem mondhatod, hogy ismered.” Aztán jött a történelem. A szólás-hasonlat nem véletlenül jellemzi így azt, aki nehéz örökséget cipel: „Kitart mellette, mint zsidó a Tóra mellett.” Hogy Isten mi mellett tart ki,az csak akkor fog kiderülni, „ha egy hónapban három telihold lesz.” A kötetünkben szereplő közmondások, ha nem is a parszti, de a népi bölcselkedés hangján szólnak. A XIX. században gyűjtötte őket a zsidó folklorisztika úttörője, Ignatz Bernstein. Ott lebegnek fölöttünk a biblikus, rabbinikus tanítások, ám ezek a mondások a kelet-európai porból, sárból sarjadtak. Nyomorból, létbizonytalanságból, kényszerű, abszurd mozdulatlanságból. A zsidó népi közmondások e számunkra is ismerős kelet-európai valóságnak hol sima, hol görbe tükrei. „Néz a szemed, lát az eszed.” – ez lehetne a summájuk. Az elpusztított kelet-európai jiddis kultúra ma is eleven szellemét sugározzák. Halasi Zoltán