A Lazar asszonyai nagyregény, átfogja az egész huszadik századot, de fenomenális sikerét annak köszönheti, hogy női sorsokat olyan érzékenyen, olyan beleéléssel, olyan szenvedéllyel, mint Sztyepnova, talán senki más nem ábrázolt még a mai orosz irodalomban.Lazar Lindt, a zseniális, zsidó származású fizikus éppen 1900-ban született, és valamikor a kilencvenes évek elején hal meg – egész életében segíti a szovjet államot a legmodernebb fegyverek: rakéták, különféle atombombák létrehozásában, de igazából őt csak a tudomány érdekli… meg a nők. Hányatott gyerekkor után 1918-ban kerül Moszkvába, ahol egy kutatóintézet nagy tudósa veszi védőszárnyai alá – és Lazar szerelmes lesz pártfogója nála vagy harminc évvel idősebb feleségébe, Maruszjába…Forradalom, sztálinizmus, terror, háború, kísérleti atomrobbantások, az értelmiség kínjai – mindezt három különös sorsú nő nézőpontjából látjuk: Maruszja valamiképpen a forradalom előtti orosz lelkiséget hordozza magában; a fiatal Galina, Lazar felesége gyűlöli az öreg tudóst, akihez a KGB közbenjárásával hozzákényszerítették; Lidocska, az unokájuk pedig nagy balerina lehetne, de ő nem táncolni és szenvedni akar: ő csak egy otthont, igazi, meleg otthont szeretne magának.A Lazar asszonyai nagyregény, átfogja az egész huszadik századot, de fenomenális sikerét annak köszönheti, hogy női sorsokat olyan érzékenyen, olyan beleéléssel, olyan szenvedéllyel, mint Sztyepnova, talán senki más nem ábrázolt még a mai orosz irodalomban. Vagy csak Ljudmila Ulickaja, akihez mindig hasonlítják: egy kritikus találó megjegyzése szerint: „Sztyepnova úgy ír, mintha Ljudmila Ulickaja és Dmitrij Bikov lánya és Tatyjana Tolsztaja unokája lenne.”