A vén fegyverkovácsné lóra ül Ahogy a sárgás herpesz-hólyagok, várom, hogy elmúljon rólam az évek nyoma: ráncok és megereszkedések, hiszen belül csak huszonegy vagyok! De kívül ott a sok tükör. Jaj, ott egy idegen bámul rám! Visszanézek, és látom rajta végig az egészet: egyre vénebb leszek, aztán halott. Már ok nélkül vagyok dühös magamra: (miféle hülye név az, hogy Judit?), rángatok löttyedő fenékre, hasra egy sportoláshoz alkalmas bugyit. Aztán hagyom: vigyen, vigyen a ló. Az öregség mért nem gyógyítható? Kiss Judit Ágnes 1973. Budapest. 2006 óta jelennek meg kötetei.