Egyszerre mozgalmas és kimerevített képek, hangok és szagok. „Nagy öröm, ha összegyűlnek a versek” – írja Borsik Miklós. Nem kérdezi, de mintha gúnyolódna. Hasonló gesztussal kezdik ki a versek az évszakokhoz kapcsolódó asszociációinkat, rögeszméinket. Az Átoknaptárban bejárt útvonalak a kapcsolódások új rendszerére irányítják a figyelmet. A tekintet folyamatosan leír és kiegészít. Kérdés, hogy ezek a kompozíciók milyen egyensúlyokat teremthetnek az idegállapotok között, a havazást eltorlaszoló ideges férfiak, a labda lemondó halkulása és a folyton aktív, tehetetlen kéz. Feszült viszonyba lép egymással az, amit a versek alanya célba vesz és amit kerül: „megrémiszt az egyszerűség”.Simon Bettina