E pillanatban a kezdeti szakaszában vagyunk annak, ami még előttünk áll – írja Doshi. – Kína nem egyszerűen regionális befolyásra törekszik, ahogy azt számos nagyhatalom teszi, de Evan Osnos szavaival >>arra készül, hogy meghatározó módon alakítsa a 21. századot, éppúgy, ahogy az Egyesült Államok a 20. századot alakította* Szerző: Doshi,Rush

Műfaj:

Kiadó: Osiris*3*5980*Könyvek*https://lira.erbacdn.net/upload/M_28/rek1/297/4239297.jpg*2024.06.19.
78894*Klíma és társadalom Európában. Az utolsó ezer év*1*0*Abban, hogy a két svájci szerzőnek sikerült a korábbi fontos részeredményeket meghaladva a szakmai közvélemény és az érdeklődő olvasók számára egyaránt értékes kézikönyvet készítenie, meghatározó szerepe volt a két szerző párhuzamos életrajzának. Pfister 1944-ben, Wanner 1945-ben született. Egy időben voltak a Berni Egyetem hallgatói, és tanulmányaik és kutatásaik során a földrajz jelentette a közös metszetet. Pfister inkább történésznek vallja magát, Wanner pedig meteorológusnak. Mindkét szerző szakmai pályájának a betetőzése ez a kézikönyv, amely mögött több évtizedes közös kutatómunka áll.A könyv legfontosabb érdeme állításainak a megbízhatósága és megalapozottsága. A szerzők az 1990-es évek eleje óta építik Európa legnagyobb klímatörténeti adatbázisát (Euro-Climhist), amelyben a kontinens majd minden régiójából hozzáférhetők az európai klímatörténészek generációi által összegyűjtött éghajlattörténeti források. Pfister és Wanner könyvében minden állítás mögött ott sorakoznak a hivatkozott források, amelyek alapján a szerzők képesek voltak megrajzolni az európai klímatörténet ívét az érett középkortól a közeli jövőig. Reméljük, a vizsgált ezer év nem az utolsó lesz Európa történetében – mindazonáltal ha értő módon olvassuk ezt a könyvet, bizonyosan javulnak az esélyeink.*A könyv magyar fordítása a német és az angol kiadást követően jelenik meg, néhány hónappal a francia fordítás megjelenése előtt.* Szerző: Christian Pfister – Heinz Wanner

Műfaj:

Kiadó: Osiris*1*6980*Könyvek*https://lira.erbacdn.net/upload/M_28/rek1/352/4239352.jpg*2024.06.19.
75879*A történelem vége és az utolsó ember*1*0*1989-ben, az amerikai külügyminisztérium ifjú munkatársaként adta közre Francis Fukuyama A történelem vége? című, mindössze néhány oldalas tanulmányát, és ezzel egy csapásra világhírű lett.Cikkek ezreiben vitatkoztak vele, a világ minden valamirevaló történésze és politikatudósa kifejtette véleményét az endizmus”-vitában.Majd Fukuyama könyvben is megírta az elméletét, s kiderült, hogy filozófiailag alaposan végiggondolt, mély elemzés alapján jutott el a következtetéshez, miszerint a liberális demokrácia „az emberiség ideológiai fejlődésének a végpontja”, „a kormányzás végső formája, s mint ilyen az egyetemes történelem vége lehet”.Azóta bármi történik a világban – terroristák rombolják le a Világkereskedelmi Központot, újabb háború tör ki valahol, valamilyen forradalom megdönt egy rendszert -, az újságírók szinte reflexből emlegetik Fukuyama óriási tévedését, aki naivan azt gondolta 1989-ben, hogy véget ért a történelem.Fukuyama legkomolyabb bírálója persze Samuel P. Huntington volt, aki szerint a jövő nem a liberális demokrácia diadalát hozza, hanem a civilizációk összecsapásait.A világeseményeket elnézve és átélve mintha Huntington állna nyerésre…Sőt a „liberalizmus” mára a világ sok helyén, sokak számára szitokszóvá változott.Alaposan megváltozott a korszellem a kilencvenes évek óta – de talán éppen ezért érdemes újraolvasni (vagy végre rendesen elolvasni) Fukuyama könyvét.Hogy jobban megértsük, mit veszíthet az ember, ha nem tudja megőrizni a liberális demokrácia értékeit