Leírás

Az 1930–1940-es évtizedhatár a tömegfilm egyetemes történetének fordulópontja, egy nagy megrázkódtatást hozó időszak nyitánya. A klasszikus tömegfilmkultúrák boldogságvíziói sötétebb árnyalatokat kapnak, a változás legfeltűnőbb tünete pedig a végtelenül komor ember- és világképű film noir műfajának megjelenése a hagyományosan ábrándvilágokat megmutató hollywoodi filmben. „A film noir fő újdonsága – írja a honi műfajelmélet nemzetközi rangú alakja, Király Jenő – egy rossz közérzet megfogalmazása: a vágyak, remények helyett a félelmeket, szorongásokat állítja világképe középpontjába.” Ezek a tendenciák a magyar filmet is elérik. A művek zömmel – a felszínen – boldogok, és a happy endjeikkel harmóniát sugallnak,a mélyben azonban rettentő feszültségekkel és frusztrációkkal teltek. Az El nem csókolt csókok a film noir „családfáját” térképezi fel és a műfaji előzményeit keresi; az amerikai változatok mellett az európai hatáskapcsolatokat elemzi abból a célból, hogy megalapozza a hazai verziók – a magyar film noir – mintázatainak felkutatását.