Sokkal intenzívebb a múltelsajátítás folyamata, ha életutak személyesebbés ezért átélhetőbb ívén szegődünk a történelem nyomába. Ilyen sokszereplőskollektív emlékezet forrást (zuhatagot) vehetünk kézbe Nádas Pál roppant kuta -tómunkájának köszönhetően, amelyben több szálon és műfajban testesül mega magyar és a magyar zsidó nép „kivirágzásának” és „kiszántásának” a „hosszú”,társadalmi-politikai rendszerekben bővelkedő 20. századot átfogó elbeszélése.Ennek mai (örök?) aktualitással nyújt keretet a „csak” a művészettörténetszempontjából is ikonikus Lajta Béla egyik korai szecessziós épülete, amelyeta Mexikói út. 60. alatt csodálhatunk meg.Az 1828-bam Sziléziában született, majd 1856-ban a magyar fővárosban letelepedettés hazára lelt zsidó építész és vállalkozó, a lovaggá ütött WechselmannIgnác jelentős szerepet vitt a mostani Budapest felépítésében. A magyar társa -dalomba beplántálódás törekvése hozta létre alapítványait, köztük a ZsidóVakok Intézetét, amely sok név- és funkcióváltás után ma is a hátrányos helyzetűfiatalok életesély-kiegyenlítését szolgálja. (Azzal az alapító okiratbanlefek tetett kitétellel, hogy egyenlő arányban segítsen zsidó és keresztény hátrányoshelyzetűeknek.) Később ez az épület és a mellette, a Columbus utcaitelken fölhúzott fogolytábor és az ott folyó mentési kísérletek (Kasztner Rezsőés Komoly Ottó vezetésével), valamint az intézetet megtámadó gyilkos nyilasbandák rémtettei a magyar holokauszt, sőt a 20. századi apokalipszis kiemelkedő,eleddig feltáratlan krónikájában is meghatározó szerepet játszott.Nádas Pál több évtizedig volt a Mozgásjavító igazgatója és a paraolimpiákrafelkészítő programok vezetője. Nyugdíjas éveiben sem tudott elszakadni azélő történelemtől, amelyben élethivatását meglelte. Ennek köszönhetjük ezta munkát, amely a történelem, a művészettörténet, a szociológia, pedagógiaés az orvoslás oly gazdag, egymást hatványozó elegye. Ebben is hű dédapjaszelleméhez, örökségéhez: Mezei Mór volt az egyik első zsidó parlamenti Kossuth párti képviselő, zsidó periodikaszerkesztő (Magyar Izraelita,18611868), prózaíró, és az ő publicisztikai és parlamenti munkájának is voltköszön hető az 1867. évi 17. törvénycikk, amely kimondta: „Az ország izraelitalako sai a keresztény lakosokkal minden polgári és politikai jog gyakorlásáraegyaránt jogosítottaknak nyilváníttatnak.”