Szlalom

Kösz, jól vagyok. Azt mondják, alig látszik.És nem is fáj, csak hogyha nevetek.Persze néha az időváltozás is,de azt meg tűröm, mi mást tehetek.Csak amit írnak annyi tanulmányban,csak az a beígért poszttraumásnövekedés maradt el, amit vártam,a belátás, a szenvedni tudás.Mindegy. Felnőttem. Ideje volt végre.Az évek gyűltek, mint cápák a vérre.Mire van szükség? Nincsen sok a listán.Rezignált lettem, mi több, bölcs, igen.Csak sír bennem valami, mint a kislány,kit ott felejtettek a bölcsiben.””Az alkotás az egyetlen válaszunk a halálra.”