Az elveszett presztízs

A legtöbb európai országban, de Angliában és Amerikában kiváltképpen, az 1848-49-es szabadságharc és annak kegyetlen megtorlása nyomán széleskörű és erős rokonszenv alakult kiKossuth Lajos és népe iránt. Ez jó ötven éven át fönnmaradt. Az 1867. évi kiegyezés után a brit sajtó és a diplomaták Magyarországot „mintaszerű alkotmányos állam”-nak, az egész Osztrák-Magyar Monarchiát „stabilizáló és liberalizáló” tényezőnek látták.A történész, aki 1990-ben a rendszerváltozás külügyminisztere lett, könyvében arra keresi a választ, miért és hogyan vált a magyarok iránt érzett széleskörű rokonszenv előbb kritikává, majd ellenszenvvé. A fordulat egyik oka az 1904-ben kezdődő magyar belpolitikai válság volt, ami párosult a nemzeti kisebbségek igényeinek elutasításával, a „magyarosodás” erőltetésével.Ezzel egyidőben Európában két szembenálló szövetség jött létre: az angol-francia-orosz antant és a Németország vezette Hármasszövetség, az Osztrák-Magyar Monarchiával és Olaszországgal.A magyar presztízs megromlásához – újságcikkekkel és könyvekkel – jelentős mértékben hozzájárult a londoni Times bécsi tudósítója, H. W. Steed és a Scotus Viator írói néven ismertté vált skót közíró, R. W. Seton-Watson.A két szövetségi blokk vetélkedése kényszerpályára vitte a magyar külpolitikát. Ez kedvezett a magyarokat kritizáló, sok esetben súlyosan elfogult írások megjelenéséhez és elfogadásához.1918 nyarán az antant-kormányok a román, cseh és délszláv propaganda hatására, döntő mértékben pedig abban a reményben, hogy ez meghozza a háborús győzelmet, az Osztrák-Magyar Monarchia nemzetiségeinek önálló államiságot és tág határokat ígértek. Az eredmény a Monarchia fölbomlása lett, az ellenséggé vált Magyarország fölött pedig a békekonferencián megszületett az ítélet.Trianon 100. évfordulóján arra figyelmeztet Jeszenszky Géza könyvének harmadik, bővített kiadása, hogy hová vezetett a magyar presztízs elveszítése.