A tükör hátoldala

Ez a könyv először 1973-ban jelent meg: ugyanabban az évben, amikor Konrád Lorenz (1903-1989) Tinbergennel és Von Frischsel közösen megkapta a filozófiai és orvosi Nobel-dijat. Lorenz nemcsak orvos, pszichológus és etológus, hanem filozófus is volt: Königsbergben Immánuel Kant egykori tanszékének élén állott. A tükör hátoldalával, amely a szerény Kísérlet alcímet viseli, nem kevesebbre vállalkozott, mint az emberi megismerő apparátus természettudományos vizsgálatából adódó ismeretelméleti és etikai tanulságok levonására. Átfogó képet alkot a törzsfejlődés és az élő anyagban felhalmozódó információ összefüggéseiről – egyúttal rendkívüli mennyiségű és értékű szaktudományos ismeretet is közöl. Episztemológiai és morálfilozófia – sőt: esztétikai! megállapításait nemritkán saját, önmagukban is jelentős filozófiai-biológiai és etológiai felfedezéseivel támasztja alá. Művében az emberi kultúra természettudományos igényű önvizsgálata mellett tesz hitet. A tükör hátoldala egyben mérföldköve is ennek a tulajdonképpen csak néhány évtizede kezdődött önvizsgálatnak, amelynek jelentőségét Lorenz az objektiváló természettudomány megszületéséhez hasonlítja.