KÁCSOR ZSOLT: A HAZUG ÍRÓK HETE

Az írók merő udvariasságból azt szokták mondani, hogy az Ünnepi Könyvhét a könyvekről, az olvasókról, az irodalomról szól, de ne higgyük el egy szavukat sem.

Az írók a lelkük mélyén nagyon jól tudják, hogy az Ünnepi Könyvhét nem a könyvekről, nem az olvasókról és nem is az irodalomról szól, hanem róluk, az ő kivételes személyükről, csak ezt persze nem merik nyilvánosan bevallani.

Az írók ugyanis kényszeres és hivatásos hazudozók, akik abból élnek, hogy őszintén, tiszta szívvel és gátlástalanul hazudnak, a tényeket elferdítik, a figurákat meghamisítják, a tájakat újrafestik, a történeteket kiszínezik, a valóságot elkenik, a dialógusokat felhabosítják, az élőket megölik, a halottakat föltámasztják, az anyukájukat letagadják, az apukájukat megírják, és amikor hallgatni kellene, akkor kappanhangon fölolvasnak, amikor üvölteni kellene, akkor meg az íróasztalon szöszmötölnek szótlanul, és még van képük mindezt alkotásnak hívni.

Nagyképűen művészetnek, tudományoskodva literatúrának, pedig ezek a beteges hazudozók nem csinálnak semmi különöset,  mármint azon a pár apróságon kívül, hogy reggel a pályájára helyezik nekünk a Napot, éjjel kissé sárgábbra színezik nekünk a Holdat, hangulatos kabócacsiripelést varázsolnak a kisszobánkba, s amikor nem nézünk oda, óvatosan közelebb hajolnak a papírvilághoz és a szervetlen anyagba némi lelket lehelnek.

Kácsor Zsolt