Ken Follett: Egy új korszak hajnala - A katedrális előzménye
Gabo Kiadó, 5990 Ft
A shiringi erőd nem nagyon különbözött a cherbourg-itól, csak a lakótorony hiányzott belőle. Voltak házak, istállók, raktárak, nyitott konyhák. Az egyik ház kétszer akkora volt, mint a többi, a két végébe apró ablakokat vágtak: ez lesz a csarnok, ahol az elöljáró tartja a gyűléseket és a lakomákat. A sokaság két sorba állt, nyilvánvalóan azt várták, hogy Ragna közöttük lovagoljon a csarnokhoz. A lány nem sietett, mert látni akarta az arcokat, hogy mosolyoghasson rájuk.
A hosszú ház ajtaja előtt ott állt Wilwulf. Éppen olyan volt, ahogy Ragna emlékezett, magas és hanyag tartású, bajsza és dús haja szőke, az álla borotvált. Vörös köpenyt viselt, zománcos dísztűvel összefogva. Olyan fesztelenül mosolygott, mintha tegnap váltak volna el, és nem két hónapja. Hajadonfővel állt az esőben, nem érdekelte, hogy megázik. Szélesre tárta a karját.
Ragna nem bírta tovább fékezni magát. Leugrott a lováról, és futott hozzá. A nézők megéljenezték túláradó örömét. Wilwulf még szélesebben mosolygott. A lány a mellére borult, szenvedélyesen csókolta. Az éljenzés mennydörgéssé erősödött. Ragna átkarolta a vőlegénye nyakát, majd egyet szökkent, és Wilwulf derekát is átkulcsolta a lábával. A tömeg őrjöngött.
Az Egy új korszak hajnala Ken Follett legsikeresebb regényének, A katedrálisnak az előzménye, azt az időszakot képzeli el, amikor egy félreeső hely elkezdett hatalmas kulturális központtá növekedni.
A regény négy főszereplőjének életén keresztül megismerjük az 1000 körüli Anglia kegyetlen és vad társadalmát, ahol a király megpróbál érvényt szerezni a jognak és a törvényességnek:
Edgar, a fiatal hajóács jövőjét szerelmével, egy férjes asszonnyal képzeli el, a vikingek váratlan támadása azonban mindent megváltoztat;
Ragna normandiai hercegnő húszévesen halálosan beleszeret az udvarukba látogató, a negyvenes éveiben járó angolszász előkelőbe, Wilwulfba, feleségül megy hozzá, és követi egy ismeretlen világba, Angliába;
a gátlástalan, álszent és hatalomvágyó Wynstan püspök minden eszközt megragad, hogy növelje hatalmát és befolyását, de szembekerül az idealista Aldred szerzetessel, aki nem hagyja, hogy földi hatalmak befolyásolják szent küldetését.
Follett ebben a regényében is – akárcsak a sorozat többi kötetében – izgalmas, fordulatos, szenvedélyes érzelmekkel teli cselekménnyel vezeti végig olvasóit a zűrzavaros éveken.
 

John Grisham: Őrangyalok
Geopen Kiadó, 4200 Ft
Egy floridai városkában egy este az irodájában lelövik Keith Russót, a fiatal ügyvédet. A gyilkos nem hagy nyomot, nincsenek igazán tanúk, se valódi indíték, a rendőrség mégis gyorsan letartóztatja a fekete Quincy Millert, aki válóperes ügyében állt egykor kapcsolatban az áldozattal. Miller élete végéig börtönbe kerül, épphogy megússza a halálbüntetést. Immáron 22 éve hangoztatja ártatlanságát, de senki sem figyel rá. Végső elkeseredésében levelet ír a Jóvátevők Jogsegélyszolgálatnak. Az adományokból gazdálkodó jóvátevők egyik "őrangyala" Cullen Post ügyvéd és episzkopális lelkész. Olyan embereket szabadít ki, akik tévedésből vagy bizonyítékokkal való manipulációk következtében ártatlanul, mások helyett sínylődnek börtönben, akár a halálbüntetés végrehajtására várnak az igazságszolgáltatás rendszere által elfeledve. Quincy Miller ügyének felkarolásával Post sokkal többet vállal, mint gondolta. Mert azok a befolyásos, könyörtelen emberek, akik annak idején megrendezték a fiatal ügyvéd halálát, nem akarják tisztázni a tettesként elítélt férfit. És ha évtizedekkel ezelőtt öltek, ha kell, ölni fognak ma is...
 

David Baldacci: Egy perccel éjfél előtt - Atlee Pine 2.
General Press Kiadó, 3990 Ft
Atlee Pine FBI-ügynök élete gyökeresen megváltozott azóta, hogy az ikertestvérét, Mercyt harminc évvel korábban elrabolták. Az elmúlt évtizedek kínzó bizonytalansága után Atlee elfojtott dühe a legrosszabb pillanatban tör felszínre, és a nő rájön, hogy ha az FBI-nál akar maradni, le kell számolnia a múltja démonaival.
Pine és az asszisztense, Carol Blum visszatérnek az ügynök szülővárosába, hátha ki tudnak deríteni valamit azzal a végzetes éjszakával kapcsolatban, amikor Mercy eltűnt, Atleet pedig majdnem megölték. Ám nem sokkal azután, hogy nekiállnak a nyomozásnak, egy nőt holtan találnak. Egyértelmű, hogy rituális gyilkosság áldozata lett, az arcát pedig egy menyasszonyi fátyollal fedték le. Ráadásul ezt az első gyilkosságot hamarosan egy újabb bizarr emberölés követi.
Atlee elszántan kutat a válaszok után, miközben igyekszik megtalálni egy esetleges sorozatgyilkost, mielőtt az további áldozatokat szedne. Ám egy titkokkal teli kisvárosban sokkal több veszélyt rejt mélyre ásni a múltban, mint azt eredetileg feltételezte.
 

Krasznahorkai László: Az utolsó farkas
Magvető Könyvkiadó, 1999 Ft
Az egykori filozófusnak egy berlini kocsma magyar pultosa a hallgatósága. A csapos hallgat, a törzsvendég beszél, többször is szóba hozván, hogy "a nyelv... már nem alkalmas rá, hogy rögzíthetetlen tartalmaknak formául szolgáljon, nem szolgál többé, mert körbeért, bejárt minden elképzelhető tartományt, és elért oda, ahonnan indult, de végtelenül romlott alakban ért oda vissza", ám ez nem akadályozza meg abban, hogy káprázatos részletekből összeálló óriásmonológjában ne mesélje el újra és újra, kicsit mindig másképp és mégis ugyanúgy, hogy miért utazott el a spanyolországi Extremadura tartományába, és miért kezdte kutatni az utolsó farkas történetét, s miként döbbent rá arra, hogy nem érvényes az egyes szám, mert csak utolsó farkasok és történetek vannak.
Krasznahorkai László katartikus elbeszélésének egyetlen mondata páratlan művészi érzékenységgel mutat rá a civilizáció és a környezet katasztrofális összefüggéseire, a természet fenségére és a gondolkodás tragikumára; az eredetileg 2009-ben írt, egyszerre ironikus és melankolikus szöveg így lesz napjainkban még aktuálisabb és még fontosabb.

 

Révai Gábor: Változó múltjaink - Beszélgetések Gyáni Gáborral és Ungváry Krisztiánnal
Magánkiadás, 2950 Ft
Révai Gábor 14. "beszélgetős" könyvét tartja kezében az olvasó. A centenárium évében nyilván sok szó esik a numerus claususról, és még több Trianonról. Ebben a könyvben azonban nem politikusok emlékeznek meg - ki-ki a maga szája íze szerint - a száz évvel ezelőtt történtekről, hanem tudósok, a téma szakavatott ismerői. Hitelességükhöz, mégha olykor vitatkoznak is egymással, nem férhet kétség.
Korábbi könyveiben a szerző beszélgetőtársai voltak többek között Popper Péter, Müller Péter, Ranschburg Jenő, Vekerdy Tamás, Buda Béla, Csányi Vilmos, Máté Gábor, Heller Ágnes, Tamás Gáspár Miklós.
Bármennyire is furcsa, de a múlt változik a legtöbbet. Én már azzal is beérném, ha a többség nem tanulna a történelemórán életveszélyes hülyeségeket. (Ungváry Krisztián)
A történészek köztudatot befolyásoló szerepének fénykora valószínűleg a 19-20. század fordulóján lehetett. Manapság meglehetősen hatástalanok vagyunk mi történészek. (Gyáni Gábor)
 

Sumonyi Zoltán: Tessék mondani, milyen vallású? - Irodalmi anekdoták
Corvina Kiadó, 2990 Ft
Sumonyi Zoltán szerencsére nemcsak nemzedékének egyik, többek közt József Attila-díjjal elismert költője, hanem rádiós újságíróként is dolgozott a 70-es évektől kezdve, így a kortársak közül mindenkivel beszélt, mindenkit ismert, így mindenkiről van legalább egy ütős sztorija. A könyv vicces anekdoták füzére, amelyből megtudhatjuk, hogyan játszott az emberek idegeivel Weöres Sándor, milyen volt telefonbetyárnak Karinthy Ferenc és Örkény István, hogyan játszotta el Szabó Lőrinc a perfekt francia, értelmiségi juhászt... Az összes történet hiteles, mert Sumonyi vagy jelen volt egy-egy eseménynél, vagy a szereplők mesélték el neki. A könyv rendhagyó irodalomóra és egy csipetnyi huszadik századi történelem egybegyúrva.

 

Bolgár György: Szextett
Noran Libro Kiadó, 3600 Ft
A hetvenedik életévét taposó, dokumentumfilm rendező, Buda levelet kap Tasmániából, amelyben ötven évvel ezelőtti szerelme, a cseh Martina emlékezteti őt arra, hogy rövid kapcsolatuk elején Prágában megkérte a kezét, és hogy szándéka komolyságát hangsúlyozza egy nagy csokor rozsával lepte meg. A férfi nem emlékszik, és kételkedik Martina emlékeinek valódiságában, de a semmiből ismét felszínre bukó kapcsolatot mélyíteni szeretné.

Martina Csehszlovákia hatvannyolcas megszállása után hagyja el hazáját, férjhez megy egy angol férfihoz, aki egy idő után szexrabszolgaként használja: veréssel arra kényszeríti, hogy jelenlétében, barátaival, vendégeivel, azok minden igényét kielégítve szexeljen.

Budát leköti saját öregkori helyzete és az, hogy egy számára továbbra is ismeretlen nőnek vallhat következmények nélkül szerelmi életének kudarcairól: három elrontott, szerelminek indult házasság, sok-sok kaland, csalás, megcsalás. Megalázás, és megaláztatás. Kockázatos kalandutak minden megkapható, és elérhetetlen nő után. Kapuzárási pánik okozta zavarait kamaszkori élményekre vezeti vissza, de a halál közelségével járó tapasztalatok, a szex és halál napi koloncai arra késztetik, hogy egyre mélyebbre ásva szembe nézzen férfimúlttal és jelennel.

Váratlan fordulatot hoz Buda életében, amikor egyik éjszaka a kertjében egy síró csecsemőt talál, s ezt csak tetézi, hogy Martina váratlanul Európába érkezik, s úticéljainak egyike Budapest...
 

J. S. Margot: Mazel tov - Különös barátságom egy ortodox zsidó családdal
Európa Könyvkiadó, 4299 Ft
Amikor Margot, a húszesztendős egyetemi hallgató 1987-ben korrepetitori munkát vállal egy négygyermekes család mellett Antwerpen zsidó negyedében, még nem tudja, hogy teljesen új világ nyílik meg előtte, és egy több évtizedes, különös barátság veszi kezdetét.
A modern ortodox zsidó családnál szabályok végtelen sorával szembesül - például soha nem mehet hozzájuk pénteken, nem foghat kezet a férfiakkal -, és mindenféle egyéb furcsasággal, amelyről még soha nem hallott, például külön hűtőszekrénnyel a húsos és tejes ételeknek, vagy a zsidóság saját időszámításával. Eleinte meglepődve, olykor indulatosan reagál, ám ahogy egyre közelebb kerül a gyerekekhez, és egyre többet beszélget a szülőkkel, kezdi megismerni és tisztelni a világukat. Feltesz kérdéseket, melyek eddig nem foglalkoztatták: miért különülnek vajon el a zsidók, üldöztetéssel teli történelmük ellenére? Vajon miért érez a rituáléik és hagyományaik láttán egyszer ingerültséget, másszor viszont sóvár vágyakozást? Hogyan egyeztethetné össze a saját maga és kedvese, az iráni politikai menekült Zima Palesztina iránti szimpátiáját, amikor épp zajlik az intifáda és az Öböl-háború?

A Mazel tov vicces félreértések, megindító és megrázó pillanatok, váratlan emberi kapcsolatok lefegyverzően, olykor provokatívan őszinte története, melyben vallások és kultúrák, nemi szerepek és ideológiák folyamatos ütközései tanítanak toleranciára, elfogadásra, együttérzésre - és arra, hogy a felnőttek építette falakat olykor egyedül a gyerekek képesek lerombolni.

 

Dan Brown: Vad szimfónia
Gabo Kiadó, 3990 Ft
Egér maestro fergeteges szimfonikus meglepetésre készül!
Kitalálod, mihez hangol? Kövesd a kalandjait és keresd meg a hátrahagyott nyomokat!

Készen állsz egy vad kalandra?
Kövesd Egér maestrót és zenész barátait lombkoronákon és tengereken keresztül! Találkozhatsz hatalmas kék bálnával és fürge gepárddal, parányi bogarakkal és kecses hattyúkkal, akik mindegyike egy-egy titkot tár fel.
Útközben rábukkanhatsz a meglepetésekre, amelyeket Egér maestro hagyott a számodra: egy rejtőzködő, zümmögő dongóra és összekevert betűkre, amelyekből kirakhatod a következő nyomot, és még egy rejtjeles üzenetet is!
Dan Brown, a híres bestseller szerző első gyerekeknek készült képeskönyve gondosan kimunkált, titokzatos, zenés és egyedülállóan szórakoztató!

A könyv ingyenes applikációt és a szerző zeneművét tartalmazza!

   

KÁCSOR ZSOLT: OLVASSANAK KOMORÓCZYT ÉS HÚZÓDJANAK ÖSSZE

Jövő héten tessék szaladni a Láng Tékába, mert egy-két hete már kapható Komoróczy Géza professzor új gyűjteményes kötete, amelybe a tudós (pontosabban: Tudós)  az elmúlt évtizedekből válogatott össze különböző írásokat, esszéket, folyóiratközléseket, cikkeket, konferenciaelődásokat, rádiónyilatkozatokat, tanulmányokat. A Történelem a próféták kezében című könyvnek (az Ab Ovo kiadása) még csak a felénél tartok, de már most látom, hogy ez a mű nem hiányozhat a polcunkról, mármint abban az esetben, ha kíváncsiak vagyunk arra, mit is gondol Komoróczy professzor a Bibliáról, európai kultúránk alapművéről. Fontos könyv, még ha maga a szerző (pontosabban: Szerző) szerényen azt írja: ez nem könyv, hanem szövegválogatás. Hát igen, ha a Bibliát tekintjük A Könyvnek, akkor ez tényleg nem az, de ha izgalmas, érdekfeszítő, gondolatébresztő, radikális és modern gondolatokat szeretnének olvasni, akkor olvassák ezt, mert ez bizony nagy könyv. A professzornak (pontosabban: Professzornak) régi olvasója vagyok, s akkor estem az eszétől hanyatt, amikor jó pár éve ókori közel-keleti nyelveken íródott verseket olvastam az ő fordításában. Azért az mégsem járja, hogy van valaki, aki Tudós, aki Szerző, aki Professzor, és még verselni is tud. Ha azt hisszük magunkról, hogy vagyunk valakik, akkor gondoljunk Komoróczy professzora, és húzzuk össze magunkat.


 

Kácsor Zsolt

KÁCSOR ZSOLT: A POZSONYI ÚT TITOKZATOS POSTÁSA

Hallom, hogy a Pozsonyi úton és környékén egy láthatatlan postás dolgozik. De lehet, hogy csak fokozottan diszkrét alkat, ezért nem mutatja magát. Csak a nyomai láthatók értesítők formájában, amitől az embernek persze üvölteni volna kedve, hiszen nem azért kapja azt a sok-sok milliárd forint közpénzt a Magyar Posta, hogy láthatatlan postásokat alkalmazzon. Hiszen mi is történt a héten? A Láng Tékában titokzatos módon landolt egy értesítő, ami arról értesítette a Láng Tékát, hogy ajánlott küldeménye érkezett, fáradjon be érte az illetékes postára. Na, ez az, amitől az ember agylobot kap. A Láng Tékában ugyanis napközben mindig van valaki, kizárt, hogy a postás, ha akarta volna, ne tudta volna átadni a küldeményt. De lehet, hogy nem akarta. Lehet, hogy sietett. Az is lehet, hogy nem is volt nála, elvégre könyv volt a csomagban, az meg nehéz. Cipelheti az ember, míg a postáról a Láng Tékába ér vele. Érthető, hogy a cipeléshez a postásnak nincsen kedve. Bedobja hát az értesítőt, aztán iszkiri. Cipelje a csomagját az, aki kapta! Miért egy szerencsétlen postással akarja végeztetni a piszkos munkát? Parancsoljunk megálljt a felelőtlen állampolgári magatartásnak, ezt üzeni nekünk a Pozsonyi út titokzatos postása. Különben az lesz a vége ennek a piszkos vircsaftnak, hogy a Láng Tékában az ember hiába fizeti ki a megvásárolt könyvet, azt nem kapja meg, csak postán – feltéve persze, ha elballag érte saját maga.


 

 

KÁCSOR ZSOLT: A POZSONYI ÚT SZAVAZNI MEGY

Ha minden jól megy, akkor ma az egész ország szavazni megy, és a fideszes polgármesterek hada ennek következtében oda megy, ahová ez a társaság való: s most mindenki képzeljen el egy helyet, ahová ezeket a szégyenletes embereket a legszívesebben küldené. Kár, hogy alapvetően pesszimista alkat vagyok, de ez nem az én hibám, hanem a XX. századé, amely megtanított arra, hogy ne higgyek senkiben, és a pesszimizmusom most azt mondatja velem, hogy október 13-a nem hoz földrengést a magyar belpolitikában. (Ilyenkor szoktam drukkolni, hogy ne legyen igazam.) Abban bízom egyedül, hogy ebben az országban vannak olyan szigetek, amelyek ellenállnak a szennyes áradatnak. Újlipócia is egy ilyen sziget. Ha az itteni választási eredményt ki lehetne terjeszteni az egész országra, akkor idővel talán az a pár százezer ember is hazajönne külföldről, aki ezen a választáson a győzelemhez hiányzik. De nem akarok álmodozni. Inkább a kislányommal töltöm a mai napot, és a választási műsorokat direkt nem fogom nézni – majd csak holnap reggel fogom megtudni az eredményeket. Kivéve az újlipóciait, mert azt már most tudom, elvégre biztos vagyok benne: A POZSONYI ÚT MA SZAVAZNI MEGY!


 

 

Kácsor Zsolt: Boldogság számokban kifejezve

Megvolt a nagy nap, lezajlott a Láng Téka 30. születésnapja alkalmából rendezett ünnepségsorozat, másnap pedig megtörtént a Láng Téka barátai által fölajánlott tárgyak árverése. Szerintem Rédei Évát meg kellene tenni szociális miniszternek (majd egy másik kormányban), ugyanis – nem fogják elhinni – az árverésen nagyon komoly summa gyűlt össze a rászorultaknak ételt osztó Heti Betevő nevű nonprofit egyesület számára.

Összesen 1,6 millió forint.

Jónéhány éhes szájnak.

Ha idáig értek az olvasásban, akkor tapsoljanak – de ne nekem, hanem a Láng Tékának, a felajánlóknak és a vásárlóknak, akik nem kevés pénzt áldoztak a nemes ügyre. A Kieselbach Galériában megrendezett tárlaton a legnagyobb összeget – 190 ezer forintot – Nádler István Kossuth-díjas festőművész egyik akrillfestményéért fizették ki. Esterházy Péter egy oldalas kézirata 75 ezer forintért talált vevőre, és igen szép összegért ment el Gálvölgyi János fölajánlása, Rodolfo egy pakli kínai kártyája, amiért 50 ezer forintot adtak. Hadd említsem meg Arató András fotóművész,  a Klubrádiót működtető Monográf Zrt. elnök-vezérigazgatójának a fölajánlását, egy színes fényképet, amelynek címe: Utolsó pillantás – N. Y. City, Library Island a WTC-ről, 2001. 03. Döbbenetes erejű kép, amely pár hónappal a WTC-t ért terrortámadás előtt készült.

Arató nevét amiatt emeltem ki, mert a Láng Téka harmincadik születésnapjára született, XXX című könyvet ő illusztrálta portréképeivel. Tudom, hogy Rédei Éva nagyon hálás neki érte, s mindenki más is, aki a könyvben szerepel. A könyv sikere: az ő sikere is, egyszóval: köszönjük!


 

 

Kácsor Zsolt: Szeretetpéldányok átvétele a Pozsonyi úton

A héten a Láng Tékában járva megkaptam a(z) XXX című könyvet, amely a bolt 30. születésnapjára jelent meg, s amelyet a szerzők ma (azaz ma!) dedikálnak. Rédei Éva nyújtotta át a tiszteletpéldányt, amelyet rögtön el is neveztem szeretetpéldánynak, ez sokkal szebb szó, s kifejezőbb. Nem olyan üzleties és elhasznált, mint az előző. A(z) XXX nagyon szép kötet lett, míves munka, színvonalas nyomás. Ennél jobban már csak a sólet sikerült. Ugyanis egy fehér porcelán edényben kaptam egy adag sóletet is, made by Rédei Éva, amelyet hazaérve rögtön felfaltam. Egészen elképesztően jó volt, többféle húsból készült, már csak Bächer Iván hiányzott hozzá: neki is nagyon ízlett volna. Egyúttal arra gondoltam, hogy Éva a Pozsonyi úton nyithatna egy kifőzdét is, ahol ezt az isteni sóletet árulhatná – ha ma (azaz ma!) eljönnek a Lánt Tékába, hogy a születésnapi könyvet megvegyék, feltétlenül követeljék ki Évától ezt a jövőbeni kifőzdét. Ha ellenállna, akkor hivatkozzanak a szeretetpéldányokra – ha a sólet velünk, kicsoda ellenünk?


 

 

Kácsor Zsolt: Egy hét múlva élőkkel és holtakkal

Egy hét múlva szeptember elsején lesz 30 éves a Láng Téka, egy remélhetőleg szellős, meleg vasárnapon, amikor együtt leszünk lehetőleg minél többen, hogy megünnepeljük ezt a különös intézményt, ahol nem csak könyveket lehet venni, hanem levegőt is: a Láng Téka ugyanis egyszerre könyvesbolt és oxigénközpont. Mi más jutna eszembe az örömünnepről, mint a halál, s azok a halott barátaink, akik már nem lehetnek ott. Bächer Iván, Megyesi Gusztáv, Esterházy Péter – hogy csak három nevet említsek azok közül, aki nélkül ebben az országban rosszabb minőségű a szellemi levegő. Nem olyan oxigéndús, mint volt. Pedig Bächernek a Láng Téka előtt még saját kőrisfája is van, amely, gondolom, derekasan megküzd a szén-dioxiddal. Csak hát kellene még belőle száz legalább. S nem holtaknak kellene ültetni, hanem élőknek. Lenne egy saját fája Bán Zsófinak, Darvasinak, Parti Nagynak, Kántor Péternek, Gyurkovicsnak, Radnóti Sándornak, Grecsónak, Gerlóczynak, hogy csak a Pozsonyi úton és környékén lakókat említsem. Aztán tágítanánk a kört, és ültetnék fát Márton Lászlótól kezdve Jászberényinek, Kerékgyártónak és Cserna-Szabónak, Tóth Krisztának, meg Spirónak és Závadának és Nádas Péternek. S külön kis határon belüli lugast Hizsnyainak, Tolnai Ottónak és KAF-nak. És egyúttal parancsba adnánk nekik, hogy meghalniuk szigorúan tilos! Csak élni és lélegezni szabad!

Hallod, te halál úr?


 

 

Kácsor Zsolt: Gyurkovics Ott van

Milyen jó volt, hogy a Láng Tékába múltkor bejött egy Olvasó (nagy O-val), és azt kérdezte tőlem (éppen Ott voltam, nagy O-val), hogy Gyurkovics Tamástól van-e még valami, mert most végzett a Migrénnel, még olvasna tőle. Felrikkantottam, hogy persze, az első könyve is remek, a Mengele bőröndje, mire az Olvasó biccentett, s azt mondta: rendben, akkor azt kérem. Olyan büszke voltam magamra, nahát, eladtam egy Gyurkovicsot! Úgyhogy ha a hosszú hétvége letelik, és elunták már magukat, akkor irány a Láng Téka, tessék megvenni a Migrént, mert elképesztően jó könyv, Gyurkovics toronymagasan Ott van (nagy O-val), úgy értem, hogy Ott, ahol a helye: egyrészt a Láng Tékában, másrészt a kortárs magyar irodalomban. Hiszen a Mengele bőröndje után a Migrén is remekmű, aki nem hiszi, a hosszú hétvége után irány a bolt! Ínyenceknek való desszerfalatként teszem hozzá, hogy a Szerző írásával a Láng Téka 30. születésnapjára megjelenő XXX című kötetben is találkozhatnak majd, pontosabban találkozhatunk, mert ott leszünk a bemutatón, szeptember elsején, és a Migrénjüket se hagyják otthon, a Szerző örömmel dedikál.


 

 

KÁCSOR ZSOLT: POZSONYI ÚT, ÜNNEPELJ!

Rédei Éva, a Láng Téka szíve és agya és lelke mutatott nekem egy könyvborítót, amelyen három XXX szerepel. Nem, nem, a három XXX esetében nem szögesdrót-ábrázolásról van szó, s nem is egy tankcsapda sematikus rajzáról, hanem arról a harminc évről, amelyet a Láng Téka eleddig a Pozsonyi úton eltöltött. A könyvesbolt 30. születésnapjára, szeptember elsejére ugyanis megjelenik egy karcsú kis könyv, amelybe többek között olyan léha, literátus, firkászéletű emberek is írtak, mint én. Előre elárulom, hogy az írásomban szerepel majd Gold Jenő és Szív Ernő – és most, hogy ezt a két nevet leírtam, azt kell mondjam, eléggé jó érzés velük egy mondatban lakni. Egy nyelvben lenni. Otthon lenni a magyar nyelvben velük és minden magyar íróval, akitől életet és írást és tartást tanul az ember. Aztán kilépni otthonról, és velük egy úton menni. Például végig a Pozsonyin. S közben betérni a Láng Tékába néhány évtizedre. Készülj hát, Pozsonyi út! Szeptember elsején kijön a XXX.


 

 

KÁCSOR ZSOLT: ESTERHÁZY (CICIS) RAJZÁT AKAROM!

A Pozsonyi úton járva mit tudok meg, na  mit? Hogy a Láng Téka 30. születésnapja alkalmából lesz egy aukció, amelyen sok-sok érdekességre lehet majd licitálni. Például egy olyan 100 forintosra, amelyet Fekete János dedikált… Vagy a Szomorú vasárnap című könyv első kiadására… Rodolfo mester egyik kártyapaklijára… Egy dedikált kötet Szép Ernőtől… Heller Ágnes édesapjának első világháborús katonakönyvére… Örkény István egyik egypercesének kéziratára… Mácsai Pál egyik rajzára, amelyet a Terápia forgatásán készített…

S ha már rajzok!

Az aukción elárvereznek egy lapot Esterházy Pétertől, amelyen a mester különböző firkálmányai láthatók, ilyen-olyan matematikai számítások, összeadások, kivonások (konyhapénz???), egy bajuszos, szigorú férfiarc (kurucos tekintet!), s ami a fő: két szép cici. Mármint tényleg. A mester elábrándozván elábrándozott, s két szép formájú, kerekded, csinos cicit varázsolt a fehér papírra.

Na, arra fogok én licitálni szeptember 8-án, délután 6-tól a Kieselbach Galériában!

Figyelem: a bevétel a Heti Betevőnek megy.


 

 

KÁCSOR ZSOLT: HELLER ÁGNES A POZSONYI ÚTON

Nem vagyok hajlandó magam elé képzelni másként, csak örökmozgó és kamasztekintetű, kismadártestű nőként, aki akkor is rohan, amikor éppen leül egy órácskára, aki akkor is magyaráz, amikor éppen hallgat, látom magam előtt, ahogyan ez az örökmozgó és kamasztekintetű, kismadártestű nő rohan a Pozsonyi úton, éppen dolga van a Pozsonyi Pikniken, hát hogyne lenne dolga, hiszen arra született, hogy dolga legyen itt, rohan, mint a szél, de gondolatban előreszalad, még szerencse, hogy utoléri magát, leül, szusszan, felnéz, kérdez, hallgat, magyaráz, vitatkozik, felharsan, és rögtön nemet mond, hát hogyne mondana nemet, hiszen arra született, hogy olyankor is nemet mondjon, amikor körülötte az egész világ bólogat, szusszan, hallgat, telefonál, egyeztet, a jövő hét már tele van, a jövő hónap már tele van, hát hogyne lenne tele, hiszen arra született, hogy teljes egészében  kitöltse a saját idejét és a saját terét, az ő napja háromszor huszonnégy órából áll, és még így is le van kissé maradva, nem vagyok hajlandó magam elé képzelni másként, csak egy galériában, ahol látom egy festmény előtt magyarázni, micsoda szeme volt a képekhez, csodálom is, hogy a képzőművészet nem tekinti a saját halottjának, hiszen a kortárs festészet az ő személyében elveszített egy nagy Nézőt, aki képes volt a képek mögé belátni, nem vagyok hajlandó magam elé képzelni másként, csak örökmozgó és kamasztekintetű, kismadártestű nőként, aki arra biztat, hogy kérdezzünk, mert ha kérdésünk van, akkor mindenünk van, erőnk, kíváncsiságunk és főként életünk van, nem, nem vagyok hajlandó magam elé képzelni a temetőben, nem, nem,  nem vagyok hajlandó magam elé képzelni mozdulatlanul és némán, az ott nem ő, az ott valami más, hiszen ő egy örökmozgó és kamasztekintetű, kismadártestű nő, aki lohol a Pozsonyi úton, de gondolatban már másutt jár, gondolatban már előreszaladt a vízhez, a folyóhoz, a nem szűnő életforráshoz, ott az ő helye az örök sodrásban, nem itt a temetőben, a nyers kövek alatt.


 

 

KÁCSOR ZSOLT: ÍRÓ A POZSONYIN KÁVÉZNA

A héten elindultam a Szent István körút felől a Szent István park felé a Pozsonyi úton, hogy igyak egy jó erős feketét, s nem is gondoltam, hogy ez mekkora bonyodalmat okoz majd, mert nem tudtam eldönteni, hogy hová üljek be, a körút sarkán a mekdonálcban van ugyan kávé, de az folyton tömve van, aztán jött két cukrászda, be se fértem, aztán elhaladtam három reggeliző hely mellett, ahol adnak ugyan kávét, de még szét akartam nézni, aztán jött a babka, aztán az édes jó Bächer kocsmája, de ott meg nem kávét iszik az ember, beköszöntem a mellette lévő Láng Tékába, és mentem tovább, hopp, rögtön egy új jégkrémes mellette, aztán hopp, egy cukrászdás, hopp, egy kávézó, megint egy fagylaltos, aztán egy jewitalia étterem (magamban zsidolasznak fordítom),  utána egy francia pékség, megint hopp, egy kávézó, te jó ég, eddig tizenhárom hely, ahol ihattam volna egy kávét, és még sehol se tartok, kutyagoltam tovább, még egy fagyizó, aztán a sarki fűszeres, na, ott fordultam sarkon, átmentem a másik oldalra, adta volna magát a Pozsonyi söröző, de ott sem kávét iszik az ember, hanem Darvasival sört iszik, aztán visszafelé menet jött a Dunapark kávéház, de az nekem drága, aztán némi séta után hopp, a mimózacuki, utána a nekem oly kedves pozsonyi kisvendéglő, mellette egy nemzeti színezetű trafik, hopp, egy kávézó, még egy kávézó, még egy cukrászda, egy magyar étterem, egy francia étterem, aztán a kiskakukk, ahol állítólag jó a kávé, de menjünk csak tovább, most már kíváncsi vagyok, hogy a Pozsonyi út ezen rövidke szakaszán hány helyen tudnék itt kávét inni, elérek aztán a bezárt bodegitáig, ott egy ideje már nincsen kávé, összeszámoltam magamban, huszonöt, huszonöt, ez igen, egy röpke séta alatt huszonöt helyen ihattam volna egy kávét, miből élnek meg ezek, pontosabban kikből, úgy látszik, tengernyi sok kávét iszik a magyar, ha a bérleti díjat ez a sok kávézó mind ki tudja fizetni, de én juszt se iszom most, hanem bemegyek a Láng Tékába, ott nincsen ugyan kávé – de kapok két puszit.


 

 

KÁCSOR ZSOLT:  HOL NYARAL AZ ÍRÓ-OLVASÓ?

Micsoda lángész volt, aki föltalálta az e-book olvasót, az ember a Balatonra nyaralni megy, és elvihet magával 823 darab könyvet, amelyből egy hét alatt hármat-négyet-ötöt vélhetően el is olvas, méghozzá csakis élvezetből, ami azt jelenti, hogy kizárólag olyan könyveket tervez elolvasni nyaralása alatt, amelyekről nem kell írnia, amelyek szerzőivel nem kell interjút csinálnia, semmit, semmi, semmit nem kell csinálni velük, csak olvasni, és ez mennyei, nem kötelességből olvasni, hanem szórakozásból, és nem is sznobságból, csak élvezetből, mert valljuk be, az író-olvasó olykor sznobságból is olvas, ami azt jelenti, hogy felkapott szerzők felkapott műveit olvassa, hogy „képben legyen”, hiszen a felkapott művek egyik sajnálatos velejárója, hogy beszélnek róluk, emiatt beszélgetés közben „illik” beszélni róluk, de persze mindig van a társaságban valaki, aki kizárólag nem felkapott szerzők nem felkapott műveiről beszél, mert azt ellenőrzi, hogy mások vajon vannak-e olyan olvasottak a senki által nem ismert művek terén, mint ő, ez bizonyos értelemben persze frusztráltság, rosszabb esetben sértett düh, de visszatérve az író-olvasó nyaralásához, az író-olvasó áldja azt a lángészt, aki föltalálta az e-bookot, így a Balatonnál összesen 823 darab könyv 564 szerzőjének társaságában nyaralhat az ember, plusz egy fő, és ez a fő nem más, mint az író-olvasó 6 éves kislánya, abból a Nagyívű Tervből tehát, miszerint 564 szerző 823 darab műve közül az ember egy hét alatt hármat-négyet-ötöt vélhetően el is olvas, semmi sem valósul meg, az író-olvasó ugyanis napokon át kénytelen ugyanazt a könyvet olvasni, semmi mást, csakis azt az egyet, a balatoni nyaralás kellős közepén ugyanis kiderül, hogy ahová az író-olvasó a 6 éves kislányával elutazott, az nem is a Balaton, de nem ám, hanem: a négyszögletű kerek erdő.


 

 

KÁCSOR ZSOLT: AZ ÖSVÉNY

A minap találkoztam egy kezdő íróval, aki nem azért kezdő, mert még csak most kezdett írni, hanem azért, mert még csak huszonéves, tíz éve ír novellákat, és író akar lenni, legalábbis ezt mondta, amit nem értettem, hiszen aki tíz éve ír, s közölte már néhány lap, az már író, bármit is súgjon a saját kisebbértékűségi érzése, mindenesetre ő kezdőnek tartja magát, s láttam is a szemében a gyúrható lélekből fakadó, riadt bizonytalanság fényét, író akarok lenni, mondta félénken, mintha attól tartana, hogy kinevetem, pedig ha tudná, hogy mennyit nevetek magamon immár harminc éve, mást se csinálok, csak kinevetem magamat, s csupán abban vagyok biztos az irodalomban, hogy semmiben sem vagyok biztos, néha sikerül egy jó bekezdést megírni, ez minden, de ezt hogyan is magyarázhatnám el neki, éppen neki, aki kezdő író, aki még csak huszonéves, és azt hiszi, hogy ha idősebb lesz, akkor a szorongató bizonytalansága  elmúlik majd, nem, nem, nem fog elmúlni, de ezt nem mondtam meg neki, mert nem szeretek tanácsokat adni senkinek, pláne nem egy huszonéves, kezdő írónak, aki azt meséli, hogy az irodalom számára egy keresztül-kasul bejárható erdő, ahol neki fölfedezetlen területet kellene találnia, szegény fiatalember, nem tudja még, hogy az irodalom nem az erdő, hanem az ösvény, amin, ha már az ő hasonlatánál maradunk, szerintem csak elindulni lehet, megérkezni, szerencsére, soha.


 

 

KÁCSOR ZSOLT: RAGYOGÁS

A Szent István körúton a híd felé menet egyik délelőtt láttam egy máskor egykedvű arcú írót, akinek most ragyogott a szeme. Furcsa látvány volt, boldognak tűnt, pontosabban nem is boldognak, nem ez a helyes kifejezés, hanem inkább elragadtatott volt, mintha egy másik világ másik körútján lépdelt volna ez az író az Átkelő felé, amitől rejtélyes, de nagyon is érthető oknál fogva sokat remél. 

Meg kellett állnom, úgy néztem kerekre nyílt szemmel, gondolkodtam rajta, hogy mi járhat a fejében.

Vajon mi történhetett vele, ami ennyire elragadta, ami messzire, s bizonyosan fenti irányba kirántotta őt a napi mocsokból, ebből az ordibálós, hisztérikus, neuraszténiás országból, annak is a még ordibálósabb, még hisztérikusabb, még neuraszténiásabb fővárosából, ahol csak begubózva lehet élni már, ahol szemlesütve, oldalazva iramlik a folyton támadástól tartó nép. Kivéve ezt az írót, aki olyan lassú, egyenletes léptekkel haladt előre, mintha láthatatlan, de erős sodrású gondolatpatakban gázolna a torkolat felé. Néztem ezt az írót, és arra jutottam, hogy valószínűleg megtalálta a megoldást arra a szakmai jellegű problémára, amivel napok, hetek, hónapok óta küszködik az íróasztalánál, igen, ez történhetett, ez ragadta magával, ez a nagy találkozás, ami minden írónak megadatik olykor, aki az utcán véletlenül önmagával, vagyis a témájával találkozik össze.


 

 

KÁCSOR ZSOLT: A HAZUG ÍRÓK HETE

Az írók merő udvariasságból azt szokták mondani, hogy az Ünnepi Könyvhét a könyvekről, az olvasókról, az irodalomról szól, de ne higgyük el egy szavukat sem.

Az írók a lelkük mélyén nagyon jól tudják, hogy az Ünnepi Könyvhét nem a könyvekről, nem az olvasókról és nem is az irodalomról szól, hanem róluk, az ő kivételes személyükről, csak ezt persze nem merik nyilvánosan bevallani.

Az írók ugyanis kényszeres és hivatásos hazudozók, akik abból élnek, hogy őszintén, tiszta szívvel és gátlástalanul hazudnak, a tényeket elferdítik, a figurákat meghamisítják, a tájakat újrafestik, a történeteket kiszínezik, a valóságot elkenik, a dialógusokat felhabosítják, az élőket megölik, a halottakat föltámasztják, az anyukájukat letagadják, az apukájukat megírják, és amikor hallgatni kellene, akkor kappanhangon fölolvasnak, amikor üvölteni kellene, akkor meg az íróasztalon szöszmötölnek szótlanul, és még van képük mindezt alkotásnak hívni.

Nagyképűen művészetnek, tudományoskodva literatúrának, pedig ezek a beteges hazudozók nem csinálnak semmi különöset,  mármint azon a pár apróságon kívül, hogy reggel a pályájára helyezik nekünk a Napot, éjjel kissé sárgábbra színezik nekünk a Holdat, hangulatos kabócacsiripelést varázsolnak a kisszobánkba, s amikor nem nézünk oda, óvatosan közelebb hajolnak a papírvilághoz és a szervetlen anyagba némi lelket lehelnek.